R.: H. Tjut Dalil, 1981 Indonézia
A MISZTIKUSOK BALI-n felvezetéseként egy történettel tartozom. Ősrégi német barátom, T. 40 év felett, Bajorországból (a nyakas Bawaria!), tavaly Bali szigetén is töltött időt (Ázsiába jár régóta, kereskedő), nekem a következő sztorival állt elő idén nyáron: a nagy lábujján látható (mint említette harapás) nyom egy szellemtől származik, melyet Bali szigetén szerzett. Hmm. Bennem persze a hitetlen gyaur dolgozik, ha nem ismerném Tomit, azt mondanám ez egy …., de ismerem jól, így elgondolkoztam.
Ahogy mondta, a fájdalomtól álmában felriadt, és egy kísértet mozgó sziluettjét tapasztalta. (JU-ON-kiézetű lehetett, ahogy leírta). Határozottan ráparancsolt, hogy tűnjön el innen, itt semmi keresnivalója, mivel ezt az elrettentő módszert javasolták helybéli vendéglátói. El is tűnt szerencsére. Valamint javasolták a rezidensek, hogy éjszaka nem menjen ki a házból, mert elég erős a kísértetjárás, jujha!! Tisztára öcsém, mint egy horrorfilmben! Na mindegy, ezt az ügyet innen Gyenesdiásról, a racionalitás őshazájából nehezen tudnám megítélni, ezért nem is próbálkozom, de mondom a szemtanú kajakra reális figura, úgy mint általában azok kedves jóllakott germánok.
Ez a régi indonéz film hamar nagy kedvencem lett, bár erre sem lehet mondani, hogy minden a tökély színvonalán lenne a helyén benne. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy amit a Mondo Macabro DVD borítóján írnak a LEÁK-ról: „ilyen filmet előtte sose láttál” szöveg nem is olyan nagy túlzás.
Keleti misztika, fekete mágia egy szigorúan horrorfilmes szabályok szerint íródott moziban. Ne is várjunk valami értelmes pozitív misztériumot, itt biz a gonosz garázdálkodik és természetesen a fináléban legyőzetik. Hát ez a rémisztgetős filmek jellemző forgatókönyve, sebaj.
Cathy a fiatal amerikai nő (a „színész” civil neve: Ilona Agathe Bastian) Bali szigetére utazván szeretné megismerni a helyi mágiát, a kultuszt, amit LEÁK-nak neveznek. Ez egy csúnya dolog persze, de hát a női, felspirázott kíváncsiság miatt már világbirodalmak is omlottak össze, úgyhogy ganzegal mi sül ki ebből csak történjen máá valami, gondolhatta barázdált agytekervényei intenzív igénybevételével.
A hölgyemény (Iluska) társa egy szimpatikus helybeli barát (civil neve: Yos Santo), ki szintén nem a világ legpengébb színésze, bár az is igaz, hogy Ilike játékánál fagolyóbbat még életemben nem láttam. Az imdb szerint más filmben nem is szerepelt, nyilván okkal, mimikái, mozgása abszolút gáz, de ez valójában nem is gond, mert maga a fim, mint műremek az őrült jó trash irányba mozdul el. A markánsan érezhető hatású, nagy H.Kong-i elődök, kortársak alkotásainál jóval gagyibb az egész, az 1930-as évek technikai színvonalát reprezentáló filmtrükkökkel színezett BALINÉZ MISZTIKÁBAN mégis van „báj” a távolkeleti kollégák alkotókedve nagyon villog a háttérben. Igyekeztek érdekessé tenni filmjüket, hisz a világban olyan sok mű készült abban a stílusban, „amitől anyádék óvtak”, nem olvastam erről semmi statisztikát, szerintem 1980 és 81-ben készült darabszámra a legtöbb horrorfilm a világon.
Icáék összefutnak az erdőben egy goni boszival, aki viszont bevallom kifejezetten tetszett nekem. A figurája, a hangja… nem is tudom, van valami ösztönös benne. Az orgánumáról annyit, hogy beszédstílusa („angol”) kicsit Yodás, kicsit black metálos (Abbath-Immortal) és kicsit Argento’ Suspiria főboszorka-szerű. Kacagása nevetséges is felettébb idegesítő, de azért bejön, mert tiszta King Diamond.
Fantasztikus tehetségű főhősnőnk az ördög játékszere lesz, átváltozik, de igazán igazi a film szimbólumának is tekinthető fejecskéje (időnként vámpírfogakkal) mely elhagyja testét, a nyaka alatt meg csüngenek a belsőségek. Yeaah, ahogy ez repdes az aztán nem pite, van benne valami rémálomszerű, valami génekben kódolt kollektív félelem, ősi emberi dáresz.
Vannak komoly speciális effektusok dögivel, Shaw Brothers kacsintgat, pl: zöld egerek hányása, repdeső és goromba stílusban beszélő tűzgolyók, lótuszülésben levitáló pozitív szerzetes, fénylő neonok és aurák, szóval odarajzolt villámcsapások na, special power of vaginal blood, ja a legzorallabbak a disznó-démon figurák, lelkemben kissé egy vidéki ált.iskola farsangi jelmezbál hangulatát csalogatják elő legszebb gyermekkori emlékeim közül.
Nagyon ajánlott ez a film, de csak félidiótáknak és fanatikusoknak!
