2008. augusztus 29., péntek

ALL NIGHT LONG

R.: Katsuya Matsumura, 1992 Japán

Kellemes meglepetés volt az ellaposodott horrordömpingben ez a sorozat, mely ALL NIGHT LONG néven vette kezdetét 1992-ben. Három folytatást ért meg (2-3-0), ez utóbbit (a nullát) nem láttam, az 1-2-3, melyekhez van szerencsém, egyaránt tetszett, bár egyes vélemények szerint csak az első rész ötös, a többi úgy-ahogy. Én a hármat egyként kezelem, és újranézem, ha teljesen ki akarok ábrándulni ebből a nyomorúságos életből, haha! Ez sem vidám látnivaló, fogalmazzunk inkább úgy hogy totális abszurd vízió, negatív extremitás, hogy patetikus hangvételű és már-már idegtépően választékos legyek: maga az atrocitás. Mindemellett karikatúra-szerű kép a szuperurbanizált ázsiai nagyvárosról és pár emberről kik abban éldegélnek. Túl nagy rajongótáborra nem fog szert tenni ez japán sorozat, (a világ összlakosságát tekintve), de a rémfilmek aberrált közönsége valószínű, hogy értékeli ezt az ellentmondásos művészi próbálkozást.

A vasúti átjáró sorompójánál várakozva a zavarodott mukesz legyilkol egy ártatlan lányt, (gore scene copied from the golden oldies), a késelés szemtanúi három fiatalember, a sokkélményt követően összebarátkoznak. Filmünk hősei 18-19 éves srácok, más-más (jól megrajzolt) karakterrel, de az a „szemét egy szituáció” összeköti őket.

A legidegesítőbb katzenhansi a szemüveges idióta, naiv és álmodozó seggarc. Na ő a főhős, ja, és kitűnő tanuló… Bár a sulis elhízott rajkodó, magát nőcsábász jassznak előadó haverja a csúcs, arcmimikája megjátszott, de rángatózása igen hatásos a maga nemében.

A három barát különböző módon közelít a hölgyekhez. A legnormálisabb (egyedüli épeszű), aki alkalmas lenne igazi szerelemre jár pórul, a lány akinek udvarol gonosz erőszakoló banda áldozata lesz, de a fiúk kegyetlen bosszút állnak, maguk is vadállattá lesznek, az utolsó 25 perc egymás legyilkolását szemlélteti, vadászpuska, szúró-vágó, és egyéb fegyverek segítségével. Vér és őrület.

A modern betondzsungel felett időnként elhúz egy-egy utasszállító repülő, a fő zenei motívumként hallható, és a megfelelő pillanatokban visszatérő (egyébként k..jó) gitárdallam olyan üres érzést kelt, ami ugyan nem egy CANNIBAL HOLOCAUST, de hasonlóan gyilkos, és rögzül az elmében.

A záró képsorok cinikusan vigyorognak: a befelé forduló japán társadalom nyüzsög tovább, halad ’előre’, ki tudja milyen irányba? OORU NAITO RONGU=zord nihil, akinek ez bejön és tetszik, karmoljon rá!

2008. augusztus 19., kedd

HELL HAS NO BOUNDARY

R.: Chuan Yang, 1982 Hong Kong

Egy korábbi irománynál ami a SEEDING OF A GHOST-al kapcsolatos jelezetem, hogy a rendező egy évvel korábbi alkotása is (POKOLNAK NINCS HATÁRA, Mo jie) kedvemre való, most el jött az idő, hogy pár sorban megemlékezzünk róla.

Szülinapi ajándékként a fiatal jóképű srác elviszi kedvesét egy csodás helyre piknikezni, csónakázás, sátor, víz és sziklák. Ez utóbbiak közelében a lány meglehetősen „távolinak tűnő” hangokat hall, nevén szólítja valami szellemféleség, majd álmában is kellemetlen víziók gyötrik. Sátrukat elhagyván nekem az EVIL DEAD ugrott be a fenyegetést sugárzó erdő láttán, túlvilági ének hallatszik, majd ijesztő zöld fény üldözi. Természetfeletti szélfúvás közepette elájul.

Az erdei kalandot követően vadul be főhősnőnk Liu Hsieh Hua, aki szintén ismerős más filmekből: THE EIGHT DIAGRAM POLE FIGHTER, BASTARD SWORDSMAN, THE LADY ASSASSIN. Bevadul, méghozzá annyira, hogy egy gyerkőcöt csaknem belefolyt a vízbe (közben az a félelmetesnek szánt szinti-effekt szól ami 98%-ban azonos a THE SIAMESE TWINS-ben megismerttel). A srác alig tudja a démonian őrjöngő csajszit leállítani, úgyhogy lehet sejteni a megszállottság tényét, pláne, hogy a hölgy nem emlékszik semmire.

Idővel azért tudatosul benne a gonosz szellem jelenléte, nem úgy tűnik, hogy nagyon zavarná. Rendőrnőként, egy rajtaütéskor hidegvérrel lelövi a családját terrorizáló közveszélyes apucit. A főnökei persze nem tapsolnak az elhamarkodott és nem kimondottan megbánt cselekedet hallatán. Ezek után a megszokott hangeffekt jelez, ha a lényt/lányt/ démoni állapotúnak kell tekinteni, az irodaház liftjének segítségével két kolléganőjét is kicsinálja.

Sráca elviszi egy „világtalan látnok”-hoz aki, ahogy érintőleges kontaktust létesít a vizsgálandó alannyal, azonnal totál beijed, remegve szólítja távozásra vendégeit. Annyira tré a bige kisugárzása, hogy a mágusnál rezidens madárkalitka lakója is holtan pihen a hölgy távozása után. A gyógymágus először visszanyeri látását, de sajnos a kezdeti öröm hamar elillan, mivelhogy állapota rohamosan és látványosan romlik. Nem ő az egyetlen áldozata a bosszúálló szellem által fogvatartott hősünknek, legemlékezetesebb, amikor elcsábítja főnökét, majd a fürdőben a WC papír segítségével múmiát csinál belőle… A srácát pedig kirúgja.

Egy hosszabb, szépen kivitelezett flashback-ben derül ki a karmikus átok eredete, a II. Világháború drámai időszakába röppenünk vissza, egy szörnyű gyermekgyilkosság bosszúszomjas terhe okozza a kellemetlen eseményeket, az egyébként alapjáraton (egykor) normális rendőrlány viselkedésével kapcsolatban.

A pokol régióiban tett utazás meseszerű, de kellemes látnivaló. A rendőr mágikus módszerrel csalja tőrbe a megszállott lányt, belehajítja a megszentelt tőrt, a bosszúálló szellem távozása nagyon ütős, ügyesen vitték filmre.

A végső képsorok alatt sokatmondó rejtelmességgel szól a síron túli ének: „poppy flower, eating nothing but sand, selling her own children, forever she’ll be hated..”

2008. augusztus 16., szombat

THE SIAMESE TWINS

R.: Angela Mak, 1984 Hong Kong

Szerintem ez a kísértethistória szebb és jobb lett volna, ha 1977-ben álmodják vászonra, igazából a kellemes sztori 1984-ben lett kivitelezve, magán hordozva a ’80-as évek kevésbé igényes hozzállását, (hogy finom legyek). Nekem ugyan tetszik ez a kései ShawBros horror, de aki nem fanatikus, lehet, hogy más lesz róla a véleménye.

Tudományos bevezető (gyakori kínai filmes húzás) a sziámi ikrek jelenségével kapcsolatban, majd kezdődik a történet azzal, hogy Kanadából szüleihez, HK-ba hazaérkezik a fiatal hölgy, de úgy néz ki: túl sok minden nem stimmel. Ez a csendes, de vészterhes hangulat a modern, koreai TALE OF TWO SISTERS-et juttatta eszembe. (Többek közt ott is az anya volt a (fő)dilis…)

Feltűnik egy szellemgyermek is, a frizurája valóban túlvilági! Mint bosszúálló entitás kissé röhejes, de nekem megteszi! Ritka, ezt a filmet nő rendezte, valahol a női karakterek jól lettek eltalálva: a téboly határán/és azon túl lévő anya, akit egy szimpatikus, ismert SB arc alakít, a főhősnő, kinek sziámi ikerpárját, ki születésükkor eltávozott az élők sorából (erről ő nem is tudott, majd persze minden kiderül) láthatjuk visszatérni, kísérteni, majd bosszút állni az embereken. A ’80-as évekbeli porn star-szerű (a CENTIPEDE HORROR-ban is „brillírozó”) szerető/barátnő (naná, hogy van némi erotika) a harmadik grácia a stáblistán, aki kellően ostoba, ahogy kell.

Kivitelezésében szegényesebb ez a film, mint pár évvel korábbi társai, nincsenek feltűnően izgalmas vágások és kameramozgások, TV film jellegű az egész. A zene is nagyon átlagos (ijesztősre vett egysíkú, kommersz szinti effekt), bár némi jóindulattal tényleg élvezhető, mikor oda van téve a megfelelő dramaturgiai pillanatokban.

Igen, ez a SZIÁMI IKREK nem a legfontosabb Hong-kongi film amit valaha is készítettek, azt sem állíthatjuk biztosan, hogy általa újult meg az ázsiai filmgyártás, sőt nem belőle indul ki a mostani készítésű, kevéske jól sikerült horrorok többsége sem. Függetlenül azonban attól, hogy tényleg a THE SIAMESE TWINS nem a mozis élmény alfája és omegája, érdemes egyszer megnézni, egyszerű megoldásai ellenére vannak benne emlékezetes pillanatok jócskán…