Kellemes meglepetés volt az ellaposodott horrordömpingben ez a sorozat, mely ALL NIGHT LONG néven vette kezdetét 1992-ben. Három folytatást ért meg (2-3-0), ez utóbbit (a nullát) nem láttam, az 1-2-3, melyekhez van szerencsém, egyaránt tetszett, bár egyes vélemények szerint csak az első rész ötös, a többi úgy-ahogy. Én a hármat egyként kezelem, és újranézem, ha teljesen ki akarok ábrándulni ebből a nyomorúságos életből, haha! Ez sem vidám látnivaló, fogalmazzunk inkább úgy hogy totális abszurd vízió, negatív extremitás, hogy patetikus hangvételű és már-már idegtépően választékos legyek: maga az atrocitás. Mindemellett karikatúra-szerű kép a szuperurbanizált ázsiai nagyvárosról és pár emberről kik abban éldegélnek. Túl nagy rajongótáborra nem fog szert tenni ez japán sorozat, (a világ összlakosságát tekintve), de a rémfilmek aberrált közönsége valószínű, hogy értékeli ezt az ellentmondásos művészi próbálkozást.
A vasúti átjáró sorompójánál várakozva a zavarodott mukesz legyilkol egy ártatlan lányt, (gore scene copied from the golden oldies), a késelés szemtanúi három fiatalember, a sokkélményt követően összebarátkoznak. Filmünk hősei 18-19 éves srácok, más-más (jól megrajzolt) karakterrel, de az a „szemét egy szituáció” összeköti őket.
A legidegesítőbb katzenhansi a szemüveges idióta, naiv és álmodozó seggarc. Na ő a főhős, ja, és kitűnő tanuló… Bár a sulis elhízott rajkodó, magát nőcsábász jassznak előadó haverja a csúcs, arcmimikája megjátszott, de rángatózása igen hatásos a maga nemében.
A három barát különböző módon közelít a hölgyekhez. A legnormálisabb (egyedüli épeszű), aki alkalmas lenne igazi szerelemre jár pórul, a lány akinek udvarol gonosz erőszakoló banda áldozata lesz, de a fiúk kegyetlen bosszút állnak, maguk is vadállattá lesznek, az utolsó 25 perc egymás legyilkolását szemlélteti, vadászpuska, szúró-vágó, és egyéb fegyverek segítségével. Vér és őrület.
A modern betondzsungel felett időnként elhúz egy-egy utasszállító repülő, a fő zenei motívumként hallható, és a megfelelő pillanatokban visszatérő (egyébként k..jó) gitárdallam olyan üres érzést kelt, ami ugyan nem egy CANNIBAL HOLOCAUST, de hasonlóan gyilkos, és rögzül az elmében.
A záró képsorok cinikusan vigyorognak: a befelé forduló japán társadalom nyüzsög tovább, halad ’előre’, ki tudja milyen irányba? OORU NAITO RONGU=zord nihil, akinek ez bejön és tetszik, karmoljon rá!