Norifumi Suzuki, 1974 Japán
A rendező talán legismertebb mozijáról a BEAUTYFUL GIRL HUNTERról pár gondolatom egy korai Steppenwolfos bejegyzésben lecsekkolható, hátha valaki nem ismerné, vagy egyáltalán érdekel valakit. Hogy stílszerű legyek, már akkor a próféta beszélt belőlem, amikor a CONVENT OF THE SACRED BEAST/SCHOOL OF THE HOLY BEAST-dolgot szóba hoztam, biztosan azért, mert természetesen elfogult vagyok, és ezt a filmet is a nagyok közé sorolnám, a varázslatos japán exploitation világából.
Az apácás „nunsploitation” európai, (Jess Franco és bűntársai) találmányát (?bár nem is tudom, ki kezdte meg, és mikortól datáljuk ezt a kiváló alműfajt? Utána kell néznem!), ami valahol ugyanolyan nevetséges koncepció, mint minden horror/exploitation idea, az ázsiai kollégák interpretálásában is élvezhetjük, és szerintem ezzel a Norifumi-féle darabbal kell kezdeni, talán azért, mert annyira ultra-művészi.
Vagy talán azért, mert ultra-erotikus, a tudatalatti régiókhoz szól, a téma kényességét figyelembe véve kultúráltan, mondhatjuk – ízlésesen. Talán az egyik legszebb korszak ez a szigetország filmes történetében, az ’ösztönökre apelláló’ filmstílusok közül, a japánok hetvenes évekbeli, a steppenwolfon minduntalan forszírozott exploitationjai - rengeteg gyenge melléfutást is konstatálva – számtalan értékes darabbal örvendeztet, bizony mondom a ’80-as évek terméséről már más a véleményem, ez persze legyen az én bajom. Az aranykor marad a hetvenes évtized. 10 év múlva is ezt mondom , vagy a jövőben mondjuk a ’940.-es éveket fogom magasztalni, ki tudja? ;-)
Nálam a filmek élvezete, mint a képzőművészet élvezete. Kellemes izgalma lehet az emberi elmének, megismerése egyes stílusoknak és korszakoknak mindig az időtlenség megnyugtató érzését kelti, az ember mindig is ember marad vágyaival, örömeivel, küszködésével és szenvedésével, mindez természetéből fakad, és ezt úgy tűnik mindenáron formába kell öntenie (film), a tisztelt utókor se bízza el magát, hogy valami változott az „alapkoncepciót” illetően, ha értitek (érthető egyáltalán) mire gondolok. Na jó, én sem értem..
Ezt a filmet igyekeztek formailag tökéletesre csiszolni, sikerült is, hibátlan a kép, a zene egy Carmina Burana szintű, vagy a modern részeknél az olasz szerzők (Umiliani, De Masi, Micalizzi stb.) ugranak be, tehát nálam alakilag ötös. A történet más tészta, valahol nagyon is kiszámítható, látszik, hogy a trendnek igencsak megfelelni akaró, de hát ez kit érdekel? Amikor mondjuk megnézel egy EMáNUELL ÉS AZ UTOLSÓ kANIBÁLOkk (ennek megy épp a soundtrackja a háttérben, mikor ezt írom) című filmet mire számítasz, egy HÁBORÚ ÉS BÉKÉRE ? Lódobogásra?
Jó kezdés: a modern japán'74
A főszereplő kollegina
Slágerfilmek a moziban'74
Köszönöm a türelmet!
