2009. március 11., szerda

DR LAMB







Billy Tang, Danny Lee, Hong Kong 1992


Az 1988 óta létező hivatalos besorolás szerinti, „harmadik kategóriás” HK-i filmek gyártása tulajdonképpen 1992-től a DR LAMB sikere után lett olyan szorgalmas, különösen, ha a horror/thriller vonalat tekintjük és nem a kifejezetten erotikust. Ez az alkotás indított meg egy sajátos formanyelvet használó, ellentmondásos filmes dömpinget, mely tulajdonképpen ma is létezik, és korábban is létezett, csak akkor még nem hívták cat.III-nak, gondoljunk a hetvenes évek mára kultikussá érett, minőségi és bőséges ázsiai exploitation/horrorfilm termésére. Minden lineárisan értelmezett filmtörténeti elméleten túl, az 1990-es évek HK-i, újhullámos szemléletű merész horror-krimijei előtt le a kalappal, hogy stílszerűen fogalmazzak (elcsépelt mondással): friss vért pumpáltak a műfajba.





Billy Tang első nagy filmje ez, utána jön még csak: RUN AND KILL, BROTHER OF DARKNESS, RED TO KILL. Ez utóbbiak nem kevésbé érdektelen művek, valljuk be: a zsáner díszpéldányai. Danny Lee-t (szokás szerint Inspector Lee szerepében) pedig nem kell senkinek bemutatni, a fiatalkori Shaw Bros korszak (OILY MANIAC, THE MIGHTY PEKING MAN), a zordabb’90-es évek (THE UNTOLD STORY sorozat) egyaránt kedvelté tette őt a mozirajongók körében (de más szerepeit is tízesével sorolhatnánk). Mai napig aktív, népszerű és lassan 60 éves lesz. A főszereplő Simon Yam a sorozatgyilkos, Kent Cheng (Fat Bing) pedig a kövér rendőr. Mindketten jó színészek, a népszerű DR LAMB játékuk által válik még erősebbé.



Szerintem, az említett pár ember karrierjéről órákat tudnának mesélni az igazi filmszakik, a Hong Kongi filmek avatott ismerői.

A történet 1983-ban játszódik, azonban a bevezetőben kicsit korábbra kanyarodunk vissza, főhősünk, akit senki se’ szeret, gyermekkori szociodrámájába (ez EGY műfaj!) csöppenünk, ami kellőképpen szomorú, úgyhogy nem is lehet nagyon csodálkozni, hogy egy nekrofil gyilkos válik belőle felnőtt korára. Na ne bagatellizáljuk el az ügyet, igazából ez egy nagyon is ígéretes indítás, a kezdő feliratok „alatt” zúgó baljóslatú hangeffektek szintivarázsából lehet sejteni, hogy valami keményebb mozinak nézünk elébe.



Az időközben felnőtt fiú, taxisként gördül Toyotájával a boldogtalan atmoszférát sugárzó neoncsöves éjszakai város utcáin. Csak bámul, mint Robert De Niro a TAXISOFŐR-ben, elfojtott indulatait, desperát feelingjét egy jellegzetes szaxofon improvizációt hallgatva képzelhetjük magunk elé, nyomasztó.



Az Inspector Lee vezette zsaruk, fiatal nő gyilkosa után nyomoznak. Taxisunk hamar lebukik, amikor másodszor is megy a fotóshoz az előhívatott képekért, melyeken nem a tarka mező tavaszi zsongását igyekezett lencsevégre kapni. Inkább csúnyán elintézett áldozatai vannak perverz módon megörökítve rajtuk. Házkutatás során újabb bizonyítékok kerülnek elő. Vallomást nem tesz, pedig lassan kiderülnek múltjának sötét foltjai. A rendőrök rommá verik a kihallgatáskor (mit szólhatott ehhez a korabeli, tisztelt HK Police?), de meg sem nyikkanik, csak akkor amikor a behívatott saját rokonai förmednek rá: a katarzis állapotában bejelenti, hogy bevallja a gyilkosságok elkövetését, elkezdődik a történet…



Megtudjuk, a fiú impotens, első áldozata a négyből, egy gitt részeg csajszi, aki sugárba hány bele a kocsijába. Már ekkor kibújik az embertelen tébolyult belőle, áldozatát őrjöngve feldarabolja. A sorozatgyilkos figuráját úgy tudom, valaki létező háborultról formázták, ki a taxijában megfojtotta, majd otthon szétcincálta, közben pedig fotózta/filmezte áldozatait és azokhoz köthető dicső tetteit.



A fináléban zuhog az eső, folyamatában villámlik (ilyen nincs is!), nagyon eltalált súlyos elektró zene, grroooveeeos rrritmusban, yeah Lin Gwao-yu, a szériális gyilki könyörtelen és eszement… hú ez egy rendőrdráma/exploitation/goreszubverzió, vagy mia disztur(bingó) fene?

Elég kemény.




2009. március 7., szombat

THE CRIMINALS 3 - ARSON



Kuei Chih Hung, Hua Shan, 1977 Hong Kong




A sorozat harmadik darabja a „Gyújtogatás” című, két epizódból állt össze mozifilm hosszúságúvá. A kilencszáz’70-es évekbeli HK-i realitás ez idáig talán ebben a fejezetben a legkézzelfoghatóbb, hihetetlenül lepusztult sikátorokban megy az üldözés, macska-egér harc a rendőr és a drogárus között, HK police vs. Criminals, Episode 1: GUN SNATCHERS.

„Dinamikus” bunyók zúdulnak az arcunkba, jó érzékkel eltalált ritmusban tálalva, a betondzsungel tetején lezavart különösen emlékezetes. A hangos műpuffogás (az ütéseknél) kivételével nagyon is hihető az egész, úgy tűnik ez az egyik nagy erőssége ennek a true crime

szériának.



A simlis Brother Shin (az ekkora már veteránnak számító Fan Mei Sheng játssza, jól táplált fizimiskája közel száz ízben, és igazi zsánerszerepekre predesztinálta: KIDNAP, THE DELINQUENT, THE KISS OF DEATH, stb) megszökik, de átkozottul kriminális természete nem hagyja nyugodni, meg szegényt körözik/üldözik is, ami elég stresszes dolog.. sajnálatos rendőrgyilkosságba torkollik ügy.



Nézőként betekintést nyerünk egy vérlázítóan szegényes lakásba, ekkor rádöbbenünk, hogy ha a pénztelen nyomorúság kétségbeesett állapota, a teljes nincstelenség nem sújtja közvetlenül személyünket, addig nem lehet egy rossz szavunk sem.



Brother Shin bűntársát már megcsípték, ő pedig menekülés közben egy kis gyermeket ejt galád módon túszul. A feszültség egyre csak nő, nem az a kimondottan bealvós befejezés, azt megmondom.



A második rész az ARSON, a Rolls Royce Music-ban pánikkal és meneküléssel kezdődik, a bűncselekmény 5 ember halálát és 28 sérültet eredményezett. A sajtótájékoztatón a rendőrség vezetői nagyon elszántnak mutatkoznak, komoly lépésekre készülnek a bűnözés ellen.



A karakteres Mr. Denis vezeti a nyomozást a gyújtogatás ügyben. (Hoppá, itt is van egy olyan szintű verekedés, mintha valami valóság show-ban lennénk!) A bírósági tárgyalás során derülnek ki a részletek, a 2 elkövetőt elítélik, mindez ábrázolva a mondhatni „Criminals-stílusban”. A sorozat nem fulladt ki tehát, hozza az elvárt színvonalat, izgatottan várjuk a negyedik részt!