Az ősi ázsiai horror-fantazi mozik kutatása során nem
hagyhatjuk ki Indiát sem. A színvonalas produkcióiról ismert Mondo Macabro DVD
kiadó ugyan felkarolta a Ramsay-féle „Bollywood” rémfilmek egyes darabjait, és
értékes szakmai összefoglalóval támogatja az anyagokat, azonban ez csak ízelítő
töredék, ahhoz képest mennyi érdekes mozi született egykor e műfajban, a világ
mára legnépesebb országában. Aki látott már Bollywood-ot (nyugati alkotások
által inspirált, lényegében komolytalan, de mégis egyéni karakterrel
rendelkező indiai film, /poszter kollekció: ITT/),
annak egy indonéz, vagy maláj horror már-már Lucio Fulcinak tűnik. A források
számtalan, valóban régi, 60-as, 70-es évekbeli indiai cinema macabro-ról számolnak be, 2 órás játékidővel, zenés
betétekkel. Ezúttal egy korai, síron túli bosszú témájú horror-thriller
képeivel jelentkezem, végignézve, ohne angol
felirat, azt mondom, simán megérne egy remasterelt DVD megjelenést, kicsit
hosszú, nyugtatónak megfelelő, de a sztori jónak mondható (nem volt nehéz
felfogni), és szépen fényképezett, igényes kivitelű.
~*~
A témában ajánlom
Deliria írását: ZINDA LAASH (1967) a pakisztáni Drakula:
A világvége, Karácsony és Szilveszter után, csak vidám
hangulat és jókedv, ami jobb esetben elvárható, kizárólag optimistán tekintve
az újév elébe. Ezt az alaphelyzetet személy szerint megtámogattam egy őrült jó kis
film megtekintésével, A VOYAGE INTO SPACE egykori tv-sorozat mozifilm DVD
változatával. Japán monszterfilmek, kaiju eiga, GODZILLA MECHAGODZILLA ELLEN.
Ez utóbbit a nyolcvanas évek végén láttam egy szombathelyi moziban, és lám,
Deliria kolléga GAMERA
bejegyzésében hasonló élményről számol be. Az élmény folytatása legalább 15
évet váratott magára, amíg újra ilyen stílusú régi sci-fi-szörnymozit tudtam végre
becserkészni, megismerve az ötvenes-hatvanas évek klasszikusait (Ishiro Honda).
A VOYAGE INTO SPACE főhőse egy
fazonra Gólem-szerű, repülni is tudó óriásrobot, melyet egy tudományos
munkájában kényszerített őrült szcientista állított elő, gonosz hatalom
erőszakos, világuralomra törő céljainak beteljesítésére. Szerencsére, a
hatalmas gépember némi hercehurca után átkerül a „jók” kezébe, azaz már egy
(pozitív előjelű) kisfiú irányítja, normál kinézetű karórába ültetett
multifunkcionális, táv-készülékkel. Az ÓRIÁS ROBOT legyőz mindenféle,
az emberiség egészére veszélyt jelentő kreatúrát, gigantikus szemet, csáplényt
és egyszarvú dínót, demonstrálva hihetetlen erejét. A pusztító harc
összességében inkább hasonlít a sci-fi trash kategóriába sorolható tajvani CALAMITY
(1976) hangulatára, mint a némileg komolyabb hangvételű, de lényegileg
megegyező japán kaiju-filmekre. A zsáner kedvelőinek ajánlott kuriózum ez a
darab is. BUÉK mindenkinek!
A blog zömében olyan tartalmú filmalkotások ismertetését gyakorolja, melyek kizárólag felnőtt nézőknek/olvasónak készültek/készülnek, ezért bizonyos kor alatt semmiképp sem javaslom megtekintésüket, és azokról szóló írások olvasását. Köszönöm, üdvözlettel: Steppenwolf