2010. augusztus 23., hétfő

THE SEVEN COFFINS

Shan-shi Ting, 1975 Hong Kong


~~~


2010. mozi-tavasz „nagy pillanatai”, nálam az újfelfedezett filmek egyik igazán emlékezetes dobogós helyezettje a BLOOD REINCARNATION (1974) volt, frenetikus intenzitású előadás, minden jóízlésű horroristának és őrült kutatónak tudnám ajánlani. Várakozással helyeztem be a lejáccóba a THE SEVEN COFFINS VCD-t, amely Shan-shi Ting következő rendezése, az 1970-ben tulajdonképpen a Shaw Brothersből kiinduló Golden Harvest cég zászlaja alatt. A Golden (Raymond Chow producer) szándékosan távolodott a Shaw-féle konzervatív (?) iránytól, bár az igazság az, hogy a 2 nagy csapat alkotásai csak formailag mutatnak helyenként kézzel fogható különbséget, lényegileg egy hetvenes évekbeli hongkongi filmben minden megtörténhetett!


A „Hét Koporsó” inkább drámának tűnik, kis kung-fu és horror beütéssel. Nem olyan kifejezetten „horror-wuxia”, mint a HUMAN LANTERNS (1982, szintén a Bruce Lee-filmekkel induló veterán Tony Liu szereplésével), hanem csak szolidan ijesztget, gúnyolja, amellett erényévé teszi a korabeli kísértetes és okkult témájú filmdivatot. Jellemzően igen nívósan fényképezett, kellemes színvilága, ügyes beállításai az aranykort idézik, plusz állítólag a maga történelmi korszakában - időben és térben - pionírként jeleskedett a mezítelen női idomok felvillantásában.


Az első tíz percben egy jómódú férfi, a lokális mágnásmiska (egyben bajuszberci) köreit csodálhatjuk meg a nemzetközi színvonalú és különböző nációjú örömlányok között, egy észak-kínában lévő, eszméletlen pazar luxuskomfortos („keleti kényelem – persze csak ha van lóvéd”) bordélypalotában. Az európai szolgáltatók (cseh prostik kínában kb. a századfordulón!) érdekesek + még extra penicillint is ajánlanak a szerviz mellé…


Részegen hazafelé tántorgó jómódú útját – természetesen - egy kísértet állja el. Igen, mindenféle szellem zavarja az igényes komplexum vendégkörét, üzletmenetét, legalábbis a helyi bulvár ezt a pletykát hozza. Nem messze egy családi tragédiával terhelt lezárt és lakatlan fogadó található, benne a hét koporsóval, hét furcsa halált halt személy holt tetemével. Azt beszélik lidércjárta hely, a városba érkező fiatal túlélő örökösök az egykor virágzó napokat megélt ház bukásának rejtélyét hivatottak kideríteni. A szálak már-már a helyi politika űber-szintjéig vezetnek.


Jó ez a film, a sztori megáll a lábán, a kép ugye ötös, ámbár húsz perccel több, mint kellene, kicsit hosszú, de szép. A korszak és a stílus kedvelőinek feltétlenül kötelező, az én pislákoló szemeimnek ugyan jóval hangulatosabb, mint a témájában idevágó modern csipgenerálta HK Cinema, de ezzel nem mondtam újat.



~~~~~

~~~~~

2010. augusztus 20., péntek

VIJ

A. Gracsova, 1996 Ukrajna


A VIJ történetről – pontosabban az 1967-ben készült zseniális orosz filmről - már egy esztendeje volt szó nálunk, a bejegyzés fő céljaként elsősorban e mozi markáns vizuális ereje volt kiemelendő. {{Megj.: Fenomenál Cinema Fantasztik!!!}} Továbbá a sztori, és az egész lényege a Delirián itt olvasandó. Véletlenül beleszaladtam egy, az irodalmi VIJ témához minőségében valóban méltó modernkori, mindössze 20 perces animációs filmbe, "feldolgozásba". Számomra kuriózum a darab, bizonyára Nyikolaj Gogol sem ellenezte volna horrorisztikus tartalmú novellájának őszintén ihletett akvarellbe pöttyintését. Stílusa távolról a csodás hazai János Vitézére (1973) hasonlít, de csak távolról, mert azt nem kívánom másokhoz méregetni, őszintén mondom, olyan nagyra tartom. Gyermekkoromban természetesen abban is a „félelmetes” részek tetszettek a legjobban… Boszorkány, szörnyek és démonok. Ki tudja milyen eredetű entitásai ezek az emberi tudatalattinak?


Kedvenc képem - boszi attak!

(Komoly az a kecskecsontin lovagló halál-féleség, haha! ;-)



~~~~~

1967-es VIJ:



2009-es VIJ remake:



2010. augusztus 8., vasárnap

BOLLYWOOD POSZTER

India és Pakisztán zömében máshonnan kopizott rémfilmjei („Bollywood horror”) olyanok, mint a hozzájuk tartozó most bemutatott, részemről szigorral válogatott, festett moziplakátok. "Kicsit" naivak, de van stílusuk, az biztos. Nekem úgy tűnik, valahol az őrület is ott bujkál mögöttük… A kiváló ZINDA LAASH *óta tudjuk, hogy e filmkultúrának is megvannak a maga értékei. A kuriózumvadász Mondo Macabro cég is rátalált az irányzatra, népszerűsítésük eredményeként figyeltem fel erre a világ másik feléről származó mozis, trash-jelenségre. Ezek a poszterek, festmények az én szememnek, mondhatjuk „művészi élményt” jelentenek, karakteres, dekoratív jellegükkel, gyermekrajz-szerű monsztereivel. Remélem más is meglátja benne azt a spirituszt amit én (beképzeltem magamnak) ;-)


~~~~~

~~~~~

~~~~~

~~~~~

~~~~~

~~~~~

~~~~~

~~~~~

~~~~~

~~~~~

~~~~~

~~~~~

~~~~~

~~~~~

~~~~~

~~~~~

~~~~~

~~~~~

*ZINDA LAASH (The Living Corpse, 1967) speciál:

~~~~~