Lassan egy „elfelejtett filmek” rovatot indíthatnék, különös tekintettel Kuei Chih Hung, kedvenc hongkongi exploitation rendezőm munkásságára. A mester vonatkozásában Deliria barátom témájában adekvát, szakmailag kompetens és átfogó elemzését nem lehet, és nem is célom túlszárnyalni, így inkább utalnék egyben a Kuei rendezte CURSE OF EVIL (1982)-hez kapcsolódó bejegyzésem szövegére, ami 100%-ban passzol a FEARFUL INTERLUDE című antológiára is, mely ugyancsak erősen (legalább angol feliratos) DVD kiadás után sikít! Nem is beszélve a jelen pillanatban még szintén „titkosított” SPIRIT OF THE RAPED (1976) elnevezésű Kuei-féle darabról...
A „FÉLELMETES KÖZJÁTÉK” a Shaw Brothers HAUNTED TALES (1980) két epizódos mozijához részben hasonló, bár itt 3 történet (2 db kísértetes, 1 db ugráló vámpíros) ugyanazon iparos munkáját dicséri. A színészgárda természetesen ismerős - THE DELINQUENT (1973), GHOST EYES (1974), stb, a formanyelv és a dzseki színe pedig olyan, amitől annyira vonzó az egész. Tömören úgy írnám le, hogy: "festmény".
A Shaw Brothers Malay Film P. Ltd. (1947-1967) korszak húsz évében készült produkciók közül a SUMPAH ORANG MINYAK (1956) került ez idáig felszínre a blogon, vessünk pillantást egy másik valóban ősi horrorfilmre ugyanebből az érából. (A forrás mindkét esetben egy maláj VCD, ohne subtitulos.) Az említett éra leghíresebb filmművésze, P. Ramlee rendező (OLAJOS MÁNIÁKUS) mellett Ramon A. Estella (vonatkozásában egy tartalmas, angol szövegekkel is bővített szájt: itt) rendező nevét szokás megemlíteni, mint termékeny 60 filmes, vizionárius alkotóét. Az ANAK PONTIANAK (PONTIANAK FIA) a farkasember-vámpír természetfeletti tematikájú mítoszát mixeli Dr Jekyll ötletével, rendkívül szimpatikus, a korai Mario Bava-ra is emlékeztető vizuális stílusban, egy darab megmosolyogtató, de hangulatos dalbetéttel spékelve. Maga idejében a mozi komolyabb lokális sikert aratva, azóta klasszikus maláj filmmé emelkedett, majd több, további epizódot eredményezett, PONTIANAK VISSZATÉR, PONTIANAK ÖRÖKSÉGE...
A film teremtmények és vámpírok korhoz és kerethez mérten nyilván kezdetleges, de szellemiség terén kiváló, ötletes maszkabálja… kreatúra-harc. Remélem előbb-utóbb - csak a teljes élvezet kedvéért is - a nagy PONTIANAK, legalább egy angol felirattal felvértezve visszatér hozzánk!
Felix Villar, Albert Yu, 1970, Hong Kong - Fülöp-szigetek
ˇˇˇˇ
Eredetileg 1976-ban az USA-ban is bemutatott, később az úttörő szemléletű Something Weird Video Special Edition által 1994-ben közkincsé tett szalagon ismerhette meg a (nyugati) világ a DEVIL WOMAN (SHE JAO JING, aka: Evil Snake Girl, Kung Fu aux Philippines, Manda the Snake Girl) című ázsiai horror/kungfu-hibrid kooprodukciót. Érdekes módon az ötletgazda a kínai kung fu mestert is beleszövi történetébe, a tiszteletre méltó filippínó fantazi-hagyományok (->poszterek<-) fúziójával. A ritka példány az óta sem kapott restaurált formát, sőt a létező viszonylag gyatra képminőségű VHS kópia utolsó (?) másodpercei is hiányoznak, igaz a sztori szempontjából ez úgy tűnik nem releváns. Az egészen jól érthető angol dub (szinkron) megléte igazán élvezetessé teszi a kuriózumszámba menő mozit, mely egy korai példánya a kígyókkal operáló keleti cinema-misztikumnak. Úgy gondolom, a relatív ismertebb Shaw Brothers produkciók, a THE KILLER SNAKES (1975), vagy a FANGS OF THE COBRA (1977) kedvelői ezzel a jóval egzotikusabb ízű alkotással biztosan szívesen barátkoz(ná)nak.
Manda, a bambuszházban és (nem éppen véletlenszerű) mennydörgésben született, természetfeletti képességekkel rendelkező falusi kislány, már csecsemő korában aggodalomra adott némi okot, lévén hajacskája helyett apró kis kígyók tekeregtek fején, valamint közelében is „mindenmerre” kígyók ólálkodtak. A helybeli okosok nyilvánvalóan az ördög teremtményét látták benne, nem egészen alaptalanul, hiszen a gyermek úgy irányítja a mérges kobrákat, mint cirkuszi állatidomár a benyugtatózott oroszlánokat. A 10 éves forma, helyes leányzó fején egy turbánszerű kendő hivatott elrejteni szörnyű „hajzatát”. Lényéből adódóan folyamatos szekálás tárgya, mígnem a felbőszült paraszt-csőcselék megöli szüleit, felgyújtják lakhelyét, ám ő túléli. Felcseperedett, huszon-harminc éves korában folytatódik a mese, gyönyörű asszony, szabályos arc, istennő alkat és Gorgon-haj a turbán-takaró alatt. Mivel egy vérrrbeli, és igen kemény DEVIL WOMAN-ről van szó, a kegyetlen bosszú nem marad el! Summázva a történteket, úgy nyilatkoznék, hogy szerintem ez egy klasszikus értékű alkotás a régi ázsiai fantasztikum, idáig csak részben felfedezett területéről.
Békés, forró nyári nap a szuperurbanizált Hong Kong városában, aláfestésnek a látványhoz tartozó modern funky-groove, a la sztájl ’1976. Azonban nem a Shaw Brothers klasszikus THE CRIMINALS-széria húsba vágó realizmusáról van itt szó, hanem egyrészt tudományos-fantasztikus köpenyben fontoskodó hi-tech tudósok bogarakon kísérleteznek (nukleáris!), másrészt szimpatikus, idős, özvegy szobrászmester (spirituális!) faragja Kuan Isten szobrát, a pozitív Háború Istenéét (Guan Yu). Egyszer csak… szóval egyszer csak elkezdenek a tárgyak és az élőlények a levegőben lebegni, levitálni, földrengés, forró esőzés, megváltozott időjárás, megmagyarázhatatlan jelenségek sora.
A helyi médiumok magyarázatokat keresnek és kreálnak, mígnem egy fiatal hölgy is eltűnik, majd egy háztetőn ájult állapotban előkerül. Ébredését követően gonosz marslakókról zagyvál. Látványos hallucinációjában az űrlények fenyegetően kerregő hangon nyilatkoznak, befenyítvén az egész emberiséget (!), hogy 24 órát adnak a földi atomfegyverek eltűntetésére. Különben elpusztítják a planétát. Ezek után repülő csészealjak megjelenésével egyidejűleg földönkívüli támadás indul meg a szófogadatlan emberek ellen, Godzilla méretű rovarfejű szörnyek kezdik komótosan szétverni a várost. Ám a jóravaló Kuan Isten szobra lassacskán megelevenedik, felhőkarcoló nagyságúra nőve felveszi a harcot a marslakók agresszív inváziójával.
THE BIG CALAMITY (A NAGY CSAPÁS) és WAR GOD (HÁBORÚS ISTEN) néven elveszett, állítólag évtizedekig még puszta létében is megkérdőjelezett film, a tajvan-trash science-fiction stílusú, japán monsztermozi, a kaiju-fazonban elbábozott, kedves díszpéldánya. Csak nemrég bukkant a közismertség internetes felszínére, 30 év csend, és egy-két kósza korabeli filmplakát után találtak egy VHS kópiát, melyet digitalizált formában bocsátottak az érdeklődők tudtára. A mindenképpen szórakoztatónak mondható alkotás, az idegen lények zseniális humanoid monszter-típusú figurái miatt igazán emlékezetes. Az egyszerű trükkök és nagyszerű jelmezek - a nyilvánvaló japán hatás mellett - az 50-es évek amerikai világvége-mozi és csehszlovák kávéfőző-űrhajó, valamint a kiváló magyar SÜSÜ A SÁRKÁNY elegyének ázsiai szörnyszülöttje. Értelemszerűen minden komolyabb intellektuális mélység belemagyarázását mellőzvén, részemről csak ajánlani tudom!
A blog zömében olyan tartalmú filmalkotások ismertetését gyakorolja, melyek kizárólag felnőtt nézőknek/olvasónak készültek/készülnek, ezért bizonyos kor alatt semmiképp sem javaslom megtekintésüket, és azokról szóló írások olvasását. Köszönöm, üdvözlettel: Steppenwolf