THE PEEPING TOM

Ivan Lai, 1997 Hong Kong

 ~~~

A hongkongi (THE) PEEPING TOM nem véletlenül - majdnem teljes - névrokona a DVD-n hazánkban is megjelent brit klasszikus, „Kamerales” (1960) c. pszichózisnak. Ez utóbbi, minden „szakmabelinek” kötelezőnek tekinthető.. Valóban, a modern ázsiai horror/thrillerben, a nem rejtett karakterű elkövető szintén rejtett kamerázik folyamatosan, különösen a női lábak érdeklik. Ez még nagyjából okés lenne, ám beteges fetisizmusa már a mozi kezdetén konkrét feltárásra kerül, amikoris elrabol egy szépfiatal hölgyet, n.erőszak, gyilok, korongfűrész, láblevágás… ajajjj, ez a brutális 'hk III cat' világa.

 

 

Ivan Lai rendező az évvel korábbi, 1996-os THE IMP elnevezésű átlátszó szeksz-zagyvalékával egy cseppet sem győzött meg, bár gondoltam a főszereplő, Mark Cheng érdekes lehet, kiindulva egy PROSTITUTE KILLERS-ből. Hát igen, ez bejött, előre mondom, hogy egy igen „penge” filmről van most szó, hogy stílszerű legyek, melynek kulcsa a gyilkos zseniálisan eljátszott figurájából adódik. A psziho-killeres filmekben nyilván ez lenne az alapvető elvárás. Kevés ilyen hitelesen hidegvérű és cinikus assassinot látni, zselésfejű, egy piros lencséjű (tudjátok, az őrült szemek/elme analógiája;-), Ray-Ban márkájú napszemüveget viselő kis szöcske-típusú izompacsirtáról van szó.

Első rémtettét követően rátapad a csinos rendőrnőre, akit először egy valódi utcai lövöldözés filmre vételével örökít meg. Otthon visszanézve a dokut a kamerás gyerek arcán észrevehető, hogy szerinte csudajó virgácsokkal megáldott ez a baba! A mozi egész cselekménye lényegében kettejük macska-egér harca, időnként erős, dramaturgiailag és formailag egyaránt kemény csúcspontokkal. Egy csaknem felesleges fürdőszobai masztizós jelenetet leszámítva - egy gyönyörű japán színésznő szórja ránk a bájait, a zsarucsaj tesóját adja – frappánsan összerakott, Mark Cheng miatt ötösalát célzó minőségű alkotás. Nagyon fanyalgó kritikákat olvastam a neten THE PEEPING TOM-ról, nem értek velük egyet…

 ~~~

BIRTH IN THE TOMB

„Beranak Daram Kubur”, Awaludin, Ali Shahab, 1972 Indonézia

Kávé, csokoládé és gumitermelő ültetvényen, pontosabban egy tehetős család által birtokolt és vezetett vidéki gazdaságban játszódik jelen cselekmény. Mintha nem lettek volna modern nagyvárosok abban az időben, de bizony voltak, ám a horroros sztorik inkább a népi mítoszokhoz és legendákhoz kötődtek, legalábbis ez idáig látott pár korai indonéz rémfilm alapján erre az ingoványos következtetésre jutottam. Mindegyiknek van némi (tág értelemben vett) okkult, és szagolható folklór-illatú beütése. Mindez természetesen a régebbre datált készítésű alkotásokra vonatkozik.

A birtokos család két lánytestvére Dora és Lyla természetre teljes ellentétei egymásnak, Lyla (Suzzanna) jóindulatú, Dora-ban már gyermekkora óta tombol a gonoszság. Lyla iskoláit nagyvárosban végzi, férjhez megy, Dora pedig otthon vezeti a vállalkozást. Mire Lyla áldott állapotban hazatér, édesanyjuk nem él már, apjuk is lebénulva gubbaszt tolószékében. Dora majd kicsattan az energiától, igen nagy bunkó a beosztottakkal, az még hagyján, de jámbor testvérét terhesen a tóba löki,  Zsuzsi a közelben lévő munkásoknak köszönhetően életben marad, nem sokáig, mert nővére meg(kígyó)mérgezi. Grrr!

A halott anya hantolása közben felsír egy csecsemő, ködök, éjjel, ijesztgetés, borzongatás. Orkesztrális zene a jó öreg Hammer, vagy hatvanas évekbeli gótikus stílusú mozik jegyében, kiegészítve néhány szintis hatásfokozással. A funerátorok elmenekülnek… Wanda, a sajnálatos módon távozott Lyla férje hazatér, a tragikus eseményeket Dóra úgy hazudja, hogy Lyláék (a magzattal) belepottyantak a tóba és megfulladtak. A férfi kérdezősködik a faluban, ám ott valami másról pletykálkodnak. Azt mondják egy asszony gonosz szelleme kísérti a birtokot, egy nemrég várandós anya kísértete, aki állítólag a sírban adott életet gyermekének…

Az indonéz filmtörténelem egyik kis mérföldkövének mondják ezt a blogon többször is említett Suzzanna (PERJANJIAN... és THE QUEEN OF BLACK MAGIC) fiatalkori szerepésével készült, másodszorra megnézve elég érdekesnek és értékesnek tűnő művet. (Kerestem, de nem találtam róla publikációt az interneten, csak pár sort.) Azt mondom, érdemes a mellékelt YouTube videót elszenvedni, igaz, hogy maga a szpoiler, de hát nem az utolsó 8 percben történik a legtöbb minden? A zavaróan gyér képminőséget (főleg az éjszakai, a legérdekesebb rezonanciákért kár..), egy kellemes, gyártott angol „fanszub” ellensúlyozza. Hogy ebből valaha lesz-e DVD megjelenés, azt még a jó ég sem tudja (inkább a rimékjének ’2007), az biztos, hogy én adnék érte egy ezrest a teszkóban, de még kettőt is.

 

 ~~~

 ~~~

 ~~~

THE DRUG ADDICTS

David Chiang, 1974 Hong Kong

 ~~~

Utcán, a drogelvonástól elszürkült vonagló fiatalember egy adagért könyörög az arra sétáló dílergyereknek, aki agyba-főbe veri, lealázza, közli vele, hogy a szer miatt „nem emberi lény többé.” Hazaérve a főhadiszállásra lelkiismerete feltámad és megsajnálja a mocsok ópiát(hiány)tól kínlódó függőt, ezért a zsugázó elosztó-kollégák természetesen jól kiröhögik, hansúlyozván, hogy ne feledje ők tulajdonképpen mivel is foglalkoznak. Éjjel egy sikátorban lecsapja a kivert kutyaként csaholó drogelvontat, maga sem tudja miért, de segíteni akar rajta, elzárja egy helyre, míg az egykor kiváló, pillanatnyilag lecsúszott harcművész és kung-fu oktató kitisztul. A terv sikerül (bár ilyen egyszerű lenne!) A mester józan fejjel élhet tovább, furcsa alapokon nyugvó barátság alakul ki köztük, amire a rendőrség és a kábítószerre szakosodott gengszterbanda is felfigyel. Egy valódi bűnszervezet tagja és többek között fiatal rendőröket is oktató, ex-drogos harcművész mester? Hmm.

A Shaw Brothers lepusztult valóságshow-filmjének ez lenne hát az alapszituációja. A két főszereplő (Ti Lung és Wang Chung) későbbiekben hatalmas színészi karriert futott be, „A drogfüggők” film megtekintése után, azt kell mondjam, méltán, a szereplők játéka ugyan kissé és finoman mesterkélt, de közel sem hállivúdi szinten, itt gyakorlatilag egy zseniális moziról van szó! A sztori remek csavarokkal tartja életben a figyelmet, hisz a tesók két tűz között vívják erősen drámai küzdelmüket a lelkiismeret és a korabeli hongkongi realitás között, azaz: rendőrség és szervezett bűnözés kereszttűzében. Amikor a „dílergyerek” megkapja a parancsot haverja kinyírására, megáll az ütő, tudva, hogy az árvagyerekekből szervezett elosztóhálózat alapkifejezése a „hűség”, melyet az őket a mélyből kiemelő undorító, és „szakmájából” adódóan lényegileg abszolút erkölcstelen főnök tart minden tekintetben markában. A már „tiszta” mestert pedig a rendőrség kapacitálja felderítő munkára, markánsan hangsúlyozva a drog élet- és boldogságellenes természetét.

A lehetetlen helyzet megoldása mondhatni életszerű, minden szimpatikus figura azért nem maradhat életben… az már tényleg mesés lenne, és itt nem ez volt a cél. Összességében az egyik legjobb Shaw-féle (beleértve a stúdióra jellemző tipikus, de nem zavaró patetikusságot!), fogjuk rá: „true-crime” film, amit láttam ez idáig. Kiváló kung-fu koreográfiával (Chan Chuen), igazán markáns alaparcokkal és pozitív erkölcsi tanulsággal. Felnőtt nézőinknek nagyon ajánlott!

  ~~~

BAYI AJAIB

Tindra Rengat, 1982 Indonézia

 ~~~

A kis indonéz falu polgármesteri posztjáért küzd Kosim és Dorman a két tehetős fiatalember. Lassan eljön a választás napja, igyekezni kell a hatalomért, a főnökösdi viszkető mámoráért. Kosim kincset talál a helyi patakban, ez jó ÓMEN lehet politikai győzelmére, Dorman ezt persze nem tűrheti, és mocskos trükkhöz folyamodik. Portugál őse Alberto Dominique tetemét – hátha segít az „öreg” - készül kiásni, akit egyébként 1736-ban fellógattak zsarnoki, gonosz tettei miatt. (A flashbackek emlékezetesek, van egy lovakkal történő négyfelé tépetés is, ez kissé ismerős Teruo Ishii INFERNO OF TORTURE filmjéből, mint „matazaki” kivégzés.)

Dorman elcsalja Kosim terhes feleségét (az erdő mélyén található) ősi síremlékhez, mely egy földalatti mauzóleum, ahová a szerencsétlen asszony beesik. Egy rozoga csontváz (Dominique) előbújik és meglapogatja a halálra rémült asszonyt, ami a születendő magzat megszállását/démonizálását jelenti. Még aznap este, megmagyarázhatatlan holdfogyatkozás közepette világra jön „valami”, gyorsan elharapja a bába torkát (!) és huss… Kosim hosszas keresés után rálel egy látszólag normális csecsemőre a dzsungel mélyén, aki nem más, mint Didi, az ő fiacskája.

Didi már olyan nyolcéves forma gyerkőcként tűnik fel legközelebb, sunyi pofával kísért (rém)tettei nem hagynak kétséget a felől, hogy a híres ÓMEN (1976) című, sátáni témájú mozi plágiuma ez. Nyilván nem remake-ről van szó, hiszen olyan echte indonéz minden, hogy az eleve kizárja a totális koppintás lehetőségét. Ezért meglehetősen jó kis horror a BAYI AJAIB („Csodálatos Gyermek”), az egzotikus köntös miatt nem kifejezetten zavaró, hogy a nagy előd ötletei sorra köszönnek vissza, főként a csúnya nézéssel kísért, távolról irányított galádságok, melyek az extrém gore szintjéig fajulnak. Nem is beszélve a fiú iszlám imától való idegbajos félelmétől, ami értelemszerűen az ÓMEN kereszténység-averzió analógiája.

Itt is van egy jóakaró balek, aki figyelmezteti az apát, fia rejtett obszessziójára, naná, hogy teátrális körülmények között pusztul el. Didi anyja második gyermekével terhes, ám előkerül egy kedves idős pap… Nem is mondom tovább, elég, ha megnézitek a mellékelt YouTube videót, vigyázat abszolút szpoileres, haha! Igazából tetszik nekem ez a film, tele őrült ötletekkel, amiket a nyugati „civilizált” mozikban alig találni, mindenképpen érdekes színfolt, még ázsiai léptékkel mércézve is.   

 ~~~

Indonéz videócédék az indonéz halpiacon...