~~~
A HOUSE OF THE DAMNED nyitánya a legjobb Hong Kong III. cat.
hagyományok szellemében fogant,
látványos, hatásos, a kivitel vérprofi. Nagyoncsini Yeung Faan (INDECENT
WOMAN) hazatér a lakhelyéül szolgáló bérházba, majd egy rejtélyes idős
főbérlőnő (a veterán Helena
Law) tolószékben várja… A nyomasztóra vett hangmoraj és kép megelőlegez az
emberben némi bizalmat a film iránt. A szónikus aláfestés az olasz Carlo Maria
Cordio-t idézi, lásd: ABSURD (1981), miközben a lányt egy láthatatlan, hujjogó
hangokat hallató szellem „megerőszakolja”, valamint kihajítja az emeleti
ablakon. A gonosz néni meg az ablakban valami mágikus („Twilight zone…”) mondókát
énekel…
Az új bérlőkből álló társaságot - fiatal csapat, mindenki
trendi +1 pár szilikongyanús betét – ugyancsak megkísérti a hely ártalmas,
nőket erőszakoló szelleme, ahogy engem az a gyanú, hogy az ígéretes kezdés
ellenére, stílusában a korszak nem legátütőbb mozijával van dolgom. De talán nem
is a legrosszabbal. A horror és az
erotika ezen tálalása mindig megmosolyogtat, például ott a THE IMP (1996), és
ízlésem szerint erősen középmezőny alá húzza a művet, a zsáner valódi bombáihoz
viszonyítva. A kísértetes-erotikus modern hongkongi horrorfilmekkel videotékát
lehetne rekeszteni (TROUBLESOME NIGHT sorozat), ahol a szexes jelenetek
ugyanolyan unalmasak, mint a tisztelt öreg Jess Franco bácsi legértelmetlenebb
alkotói pillanataiban. Vitathatatlan formai
erényei miatt egyszeri megtekintésre ajánlom a darabot, Bosco Lam CHINESE
TORTURE CHAMBER STORY, SPIKE DRINK GANG, THE UNDERGROUND BANKER című rendezői
munkái azonban jobbak.
~~~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése